Ödön és Gerzson két aranyos kis vattagombóc. Az idők kezdete óta elválaszthatatlan barátok, kapcsolatuknak nem állta és nem állhatja útját sem az idő korródáló, fémből álló rágószerve; sem a lakhelyükként szolgáló, az ő szemszögükből botrányosan túlméretezett szoba, illetve annak permanens változása; sem a szél, sem a víz; sem más egyéb természeti folyamat, emberi tevékenység, állati atrocitás, megérdemelt pofánrúgás, vagy akármilyen külső behatás; és ami a legmegdöbbentőbb, még Gerzson embertpróbálóan alacsony intelligenciaszintje és Ödön természetéből fakadó ordenárésága sem.

Az itt felsorakoztatott, mindennapjaikat követő eseménysorozat egy szerencsétlen körülmények közé születő, de szánalmas kis életükkel ügyesen tovavergődő vattagombóc-pár archívuma.

Ödön és Gerzson őszintén remélik, "hogy példájukból mások tanulhatnak, és hogy a nemes cél érdekében szókimondásuk és bugyuta kinézetük megbocsáttatik". (Az idézőjeles rész természetesen nem igaz, de talán jobban hat zárásként, mint az, "hogy a kedves olvasók mihamarabb eltolják innen a képüket [itt alatt a földi életet értjük].)